Az első írásos említés 1327-ből származik – Keurus – amikor a Máriássy család őse elcserélte a berzétei várhoz tartozó falut a gömöri Batizfalviakkal. Ez azt jelenti, hogy a falu Berzéte területén alakult ki. Kőrös alapítása a Máriássy család nevéhez fűződik, a község kezdetei pedig a 13. század végére nyúlnak vissza. A Bebekek később megpróbálták visszaszerezni a birtokot, és a Bebek család kihalásáig tartottak a birtokviták az említett családok között, de a Máriássyak a jobbágyság eltörléséig megtartották a falut.

A község neve a történelem során a dokumentumokban a következő alakokban fordult elő: Kewres (Kőris), Kerus, Kourus, Keurus, Kurus, 1906-ban Berzétekőrös, Kőrös, 1920-ban Kerešovce, 1948-ban Kružná.

A település neve alapvetően arra utal, hogy egy kiirtott kőriserdő helyén alapították.

A község viszonylag késői alapítását a környékbeli viszonyok magyarázzák. A falu kevés vetésre alkalmas földdel rendelkezett. Ezért a lakosok a Pelsőci-fennsík gazdag erdőire voltak utalva: fát vágtak, szenet égettek és juhokat legeltettek. Úgy tűnik, a szénégetésben voltak a legsikeresebbek, amint azt a község történelmi pecsétjén található felirat egy része is tanúsítja: SEN*EGETÖ – szénégető. A békésebb időkben a falu lakói faszenet adtak el a közeli kohóknak és bányáknak. A lakosság jelentős része juhtenyésztéssel is foglalkozott.

A középkorban a hivatalos iratok hitelesítésének egyetlen eszköze a pecsét volt. Az ok egyszerű: abban az időben, amikor a társadalom vezetői az írás tudományát csak egyetlen rétegnek, a papságnak engedték át, sőt néha ezt a tudást alacsonyabb rendűnek is tartották, ez nem is lehetett másként. Semmi sem volt könnyebb, mint pecséttel megjelölni egy okiratot, és így egy jól felismerhető képpel hitelesíteni azt. Így nem volt szükség arra, hogy az okirat kiállítója tudjon akár csak aláírni is.

Ezt az állapotot, amelyet kezdetben a szükségesség, a célszerűség és a szokás hívott életre, később törvénybe iktatták. Amikor a XV. században az írásbeliség viszonylag elterjedtté vált, a pecsét megőrizte egyedülálló szerepét. Bár fokozatosan megjelenik az aláírás is a pecsétlenyomat alatt, a pecsét hitelesíti az okiratot, az aláírás pedig az okiratban tett ígéretek fokozott garanciájaként szolgál. Természetesen a pecsétek formája és tartalma az évszázadok során szintén változott. Az okiratok számának növekedésével – összefüggésben azzal, hogy a papír elérhetősége miatt már a kevésbé fontos hivatalos ügyeket is papírra vetették – a pecséteket fokozatosan elkezdték használni az alacsonyabb adminisztratív szinteken, azaz a községekben is. Ebben rejlik a községi pecsétek nagy jelentősége, mint a községi címerek tervezésének heraldikai forrása.